2003-07-13 12:43

A gyártók lobbizása miatt késik a rákkeltő építőanyag betiltása

Az azbeszt tartalmú sík vagy hullámpala 150 millió négyzetméteren fedi a tetőket Magyarországon, pedig rendkívül veszélyes

Nem gyártható, illetve nem hozható be az országba 2004. január elsejétől azbeszt tartalmú sík vagy hullámpala, 2005. január elsejétől pedig már a meglévő készletek forgalmazása, felhasználása is tilos - tájékoztatták a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban az MTI-t.

Az egészségügyi tárcával közösen 2000-ben kiadott, és 2001-től hatályos rendelet eredetileg is azt a célt tűzte ki, hogy 2005-től tiltsák meg az azbeszttartalmú tetőfedő anyagok forgalmazását, felhasználását. Ezt követően 2003. áprilisában - az akkor kiadott rendeletmódosítás alapján - úgy tűnt, hogy sikerül előbbre hozni a 2005. januárra esedékes szigorításokat 2003. július 1-re. Azaz már ettől az időponttól tilos lett volna a forgalmazás, felhasználás.

Az importálók, forgalmazók viszont azt bizonyították, hogy mindez jelentős anyagi hátrányt jelentene számukra. Ennek hatására egy újabb, és 2003. július 1-től hatályos rendeletmódosítás már csak a gyártást és a behozatalt tiltotta meg, és nem is a 2003. július 1-jei, hanem a 2004. január elsejei időpontot követően. A forgalmazást, felhasználást ismét 2005. január elsejéig engedélyezte a rendelet.

A szaktárca egy korábbi közleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy, hogy ne végezze senki házilagosan a sík vagy hullámpala tetőfedő anyagok bontását, vágását, fúrását, mert az azbesztrostok igen veszélyesek az egészségre.

A tárca felmérése szerint több mint 150 millió négyzetméter azbesztcement tetőfedő anyag található beépítve az országban. Ezek a tetőfedések, kerítések, garázsfalak akkor veszélyesek, ha az azbesztrostok kiporzás útján a levegőbe kerülnek.

A minisztérium ezért azt tanácsolja, hogy a bontást minden esetben szakcégekre kell bízni, akik megfelelő védőruhát, védőfelszerelést használnak, s dolgozóik orvosi felügyelet alatt állnak.

Az azbesztcement tetőfedő anyag veszélyes hulladéknak minősül, ezért bontást követően csak az arra feljogosított, az ártalmatlanítást vállaló kezelőnek lehet átadni. E kezelőkről a területi környezetvédelmi felügyelőségen szerezhetnek információt az állampolgárok.